5.fejezet

Ismerős hangokra ébredtem, és amikor körbenéztem, láttam, hogy mindenki ott van a szobámban körülöttem. Apple és Alyssa velem szemben ültek a díványon, apa, Alexis és Andy, pedig az ajtóban álltak karba tett kézzel. Aggódva figyelték minden mozdulatomat, és hosszú percekig egyikük sem szólalt meg. Végül apa hangja törte meg a csendet:

- Alice, jól vagy? – arcán őszinte kíváncsiság jelent meg, és hangja halk, nyugtalan volt.

Éreztem valami tompa fájdalmat a bokámban és a fejemben, de ezen kívül nem észleltem semmi különöset magamon. Azonban mielőtt válaszoltam volna, eszembe jutott, hogy mit is keresünk itt ennyien, de amikor megpróbáltam visszaemlékezni, jócskán erősödött a fejfájásom.

- Mi történt? – kérdeztem halkan, körbenézve a szobámban.

- Mire emlékszel? – Andy hangja a szoba túlsó végéből jött, az ajtótól.

Mire is emlékszem… Alyssánál voltam az biztos… aztán Roger üzenete… és az álom a két férfiról…

Ó édes istenem! Az nem álom volt… Valóban volt ott két férfi az éjjel, és bár hihetetlennek tűnt ez az egész, a karomon lévő véraláfutások igazolták, hogy nem az én elmém szüleménye volt az egész. Megrémültem, és remegni kezdtem, mert az elmúlt napok titkolózása most tetőzött, és nem bírtam már tovább, kitört belőlem a sírás. Erre apa, Alyssa és Alexis egyszerre ugrottak oda hozzám, de ahogy rápillantottam Alexisre, ő mintha elpirult volna, és inkább visszahúzódott a helyére, utat engedve apámnak és a nővérének. Alyssa ért oda előbb, hisz ő volt közelebb hozzám, és szorosan átkarolt.

- Semmi baj! Alice, semmi baj! Itt vagyunk és megvédjük egymást! Senki nem érhet hozzád egy ujjal sem, ezt garantálom! Semmi baj nem történt tegnap este, Andy időben érkezett. – Alyssa a fülembe suttogta ezeket a szavakat, és fogalmam sem volt, hogy a többiek mit hallhattak az egészből.

- Mi történt? – kérdeztem még mindig könnyes szemekkel, de egy árnyalattal már nyugodtabb hangon.

Alyssa, aki még mindig a karjaiban tartott, jelentőségteljes pillantást váltott apámmal, majd újra rám nézett.

- Rendben. Mát nincs értelme tovább titkolózni. – mondta Alyssa, majd a bátyjára pillantott – Andy, megtennéd?

Andy közelebb lépett és óvatosan megfogta a kezemet. Ebben a pillanatban olyan érzésem támadt, mintha valami hatalmas, ismeretlen erő kiszakított volna a szobámból, és magával ragadott volna.

Ébren voltam, de mégis álmodtam, hisz valójában nem lehettem Alyssáék házában, de most mégis mindent úgy láttam. Az első másodpercben még minden nyugis volt, de rögtön utána hatalmas üvegcsörömpöléssel betört a nappali ablaka, és négy fekete csuklyás alak jelent meg. Kettőt közülük még így is megismertem, ők voltak azok, akik az éjjel megragadtak, de a másik kettő kilétéről fogalmam sem volt. A legmagasabb, aki elől jött, nyilván a vezetőjük lehetett, határozott hangon kiadta az utasítást:

- Sylas, Aloysius! Az emeletre, a lányért! Mi elintézzük a többieket – ahogy ezt kimondta, a két magas, csuklyás alak már el is indult a lépcsőn… értem.

Amikor már csak ketten maradtak, a sötétből hirtelen előtűnt Alyssa és Apple alakja, de ahogy közeledtek feléjük, hirtelen egy zöld fény villant, és a két lány azonnal összecsuklott, és a földön vergődött fájdalmában. A két csuklyás alak, mit sem törődve velük, átlépett felettük, és a lépcső felé vették az irányt, ám ekkor egy fény villant, ám most nem zöld, hanem valami teljesen természetes jellegű fény, és hirtelen ott termett Andy és Alexis.

Andy gyilkos tekintettel rájuk pillantott és a következő pillanatban fellobbant körülöttük a tűz. Nem sokáig tartott ez, mert a kisebb csuklyás alak felemelte a kezeit, és ebben a pillanatban, mintha megállt volna az idő, megfagyott körülöttük minden, és a két sötét alak már az ablak felé vette az irányt a gyors távozás érdekében.

Talán egy perc is beletelt mire a testvérek újra mozogni kezdtek, Alyssa és Apple felállt a földről, szerencsére épségben, és Alyssa egyetlen kézmozdulattal eloltotta a tüzet. Andy azonnal megindult a lépcső felé, de azt már nem láttam, hogy a lent maradó három testvér mihez kezd, mert ekkor újra éreztem, azt a különös erőt, ami idehozott, és most pedig visszavitt a saját szobámba.

Teljesen megzavarodva ültem az ágyamon, de mégis de ja vu érzésem támadt. Mintha már éreztem volna ilyet, talán nem is olyan rég… kusza emlékeimben váratlanul élesen rajzolódott ki egy nem régi álmom, amiben Alyssa halála és a három nő szerepelt. Akkor volt ugyanilyen érzésem, mintha nem is álom lenne, hanem valóság.

- Ez történt tegnap este? – kérdeztem Andyre pillantva.

- Pontosan úgy, ahogy láttad az imént – a hangja nyugodt volt és kedves – Kérdezz nyugodtan, most már nincs semmi titkolni valónk.

Azonnal kapni akartam a lehetőségen, hogy megtudjak mindent, de annyi kérdés kavargott bennem, hogy magam sem tudtam, melyik fog előbb a felszínre törni. Meglepett az a nyugodt hangnem, ahogy az elsőt kiejtettem.

- Mi ez az egész? – apa szemébe néztem, mert csak is tőle voltam képes elviselni a választ.

- Különleges képességeid vannak, mint ebben a szobában mindenkinek. Képes vagy látni a múltat és a jövőt, és ki tudja még mi rejlik benned, hisz még csak most kezd kibontakozni. Andy azért tudott téged megmenteni, mert képes teleportálni, úgy, mint Alyssa, Apple és Alexis. Mindemellett ők négyen irányítani tudják a négy erőt, a tüzet, a vizet, a földet, és a levegőt. Én olvasok a gondolatokban, és ha akarok, akkor hihetetlen gyorsaságra vagyok képes. Az elmúlt napokban megszaporodtak a gyilkosságok Greenwoodban, és a nyomok alapján feltételeztük, hogy olyan nőket öltek meg, akik maguk is ilyen különleges képességek birtokában álltak, ezért Andyvel és Alexissel odautaztunk kétszer, hogy utánanézzünk, és amit ott találtunk, az bizony pontosan az volt, amire számítottunk. Ősi ellenségeinkkel álluk szemben, és bár titkolni akartam előtted ezeket, most már kénytelenek vagyunk bevonni téged is a harcba, mert a te erőd nélkül nem győzhetünk. – apa hangja olyan nyugodt volt, mintha csak az időjárásról beszélt volna.

Ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben, volt, ami akkor világosodott meg, és volt, ami csak még jobban összekuszálódott. Mégis egyetlen kérdést éreztem a legfontosabbnak, és azt rögtön, habozás nélkül fel is tettem.

- Kik az ellenségeink? – a helyzethez képest nyugodt maradtam, és a lélegzetemet visszafojtva vártam a választ.

- Hét emberből áll a szektájuk, vagy nevezzük akárminek. Az öt fiatal Sylas, Aloysius, Zaira, Miracle és Sheena. Ők azok, akik a piszkos munkát végzik. Úgy gondoljuk, hogy van egy vezetőjük, vagy talán kettő, de róluk még szinte semmit nem tudunk. Az öt fiatal követte el a gyilkosságokat, és a másik két ember csak nagyon ritkán kerül elő. Eddig csak kétszer volt rá példa, először amikor téged támadott meg a verandán, másodszor pedig tegnap éjjel. – apa mindezt a szemembe mondta rezzenéstelen arccal.

A félelem úrrá lett rajtam és a hányinger kerülgetett, azoktól, amiket az előbb hallottam. Hirtelen újra eszembe jutott az a bizonyos álom Alyssa haláláról, és rájöttem, hogy az egy jövőbeli kép volt, és amikor apa megemlítette a három női nevet, már minden kitisztult a szemeim előtt. Megértettem, hogy minket is meg akarnak ölni, valószínűleg a különleges képességeink miatt, de ezt meg kell akadályoznunk… a másik tény, amitől a hideg futkosott a hátamon, az volt, amit a vezetőjükről mondott. Ő volt az, aki megtámadott engem néhány nappal ezelőtt a saját házunkban.

Túl sok volt ez már nekem, és, mint mindig, amikor nagyon feszült voltam, kitört belőlem a sírás. Alyssa újból átkarolt, és simogatni kezdte a hátamat.

- Semmi baj Alice… tudom, hogy milyen érzés. Én is pont ennyi idős voltam, amikor megtudtam, hogy mi vagyok, és nekem is nagyon nehéz volt. Mindenkinek furcsa elsőre, de meglátod, hogy idővel még szeretni is fogod ezt az egészet. – Alyssa megnyugtatásnak szánta ezeket a szavakat, de engem csak még jobban felingereltek.

- Szeretni? Most mondtátok, hogy ezek az emberek gyilkosok, és minket is megtámadtak, nem is egyszer. Az egyik éjjel azt láttam, hogy téged megölt az a három nő a szektából, és te azt mondod, hogy szeretni fogom? – ez a kirohanásom megijesztette őt, és éreztem, ahogy a keze megremeg a hátamon.

Bűntudatom támadt, hogy így rá támadtam, hisz nem ő tehet erről az egészről, és hiába keresnék felelősöket, nem találnék egyet sem, mert én ilyennek születtem, és ezen senki sem tud változtatni.

- Miről beszélsz? Volt már látomásod? – ezt már Apple kérdezte, és a szeme ide-oda járt köztem és a többiek közt.

- Azt hittem csak álmodom… - adtam meg a rövid választ, de ez nem volt elég nekik, úgyhogy részletesen el kellett mesélnem mindent.

Miután az utolsó szóig elmondtam a látomásom, megszólalt a telefonom. Roger írt üzenetet.

„Szia Drága, ma mégsem lesz jó, el kell mennem apámmal. Holnap felhívlak. Szeretlek.”

Ekkor újra a különös erő kerített hatalmába, és körülöttem elhomályosult minden.

Egy elhagyatott sikátort láttam és hat csuklyás alakot amint körülállnak egy holttestet. A mesternek csak a sátáni zöld szemeit láttam, amint lepillant a testre, majd a két férfira, Sylasra és Aloysiusra, akik felemelték a testet és elindultak vele. De, hogy hova vitték, azt már nem láttam, mert ekkor újra visszatértem a szobámba, hisz a látomásom megszakadt.

Ám a sírás újra kitört belőlem, nagyobb erővel, mint a mai nap folyamán bármikor, mert csak a holttestre tudtam gondolni…

Roger holttestére…