Pókháló: Prológus

2010. május 31., hétfő

Prológus

"Csak egy pókhálószál tart életben. Elég egy semmiség, egy enyhe fuvallat, a dolgok arasznyi elmozdulása, és az, amiért az ember imént még az életét áldozta volna, egyszerre csak tartalmatlan butaságnak mutatkozik."
(Milan Kundera)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A történet

Alice hétköznapi lánynak hiszi magát, hétköznapi családdal, és hétköznapi gondokkal. Éli az életét szerelemmel, barátsággal és vidámsággal megfűszerezve. Ám egyszer csak megszaporodnak körülötte a furcsa események és egy csapásra minden megváltozik...mint a pókhálóba ragadt légy, úgy küzd kétségbeesetten a menekülésért az új életéből. De vajon meg tudja törni az ősi varázst, és épségben ki tud szabadulni a gyűlölet és átkok által szőtt pókhálóból?

kedvencek^^

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed!
Minden fejben dől el - ezt te is tudod.

Bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz.

Az élet néha leterít, de csak rajtad áll, hogy felállsz-e.

- Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta.

- A menyasszony eljátssza, hogy szűz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya.

- És mégis szép.

Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.

Nem érdem az, ha valaki megváltozik miattad, inkább szégyen, hisz ez azt jelenti, hogy nem tudtad őt úgy szeretni, amilyen valójában volt.

Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bárhol, bármikor, bárhogyan.

Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal...

Lehet, hogy az ember soha nem kapja meg, amire igazán vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától(...)attól hogy csak egyetlen buja pillantást vessen szemébe akkor is ha ő nem tudja mindezt mire vélje!

Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.

Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs -nem tudom-, vagy nincs -úgyse sikerül-, vagy-lehetetlen-. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni: a lehetetlen nem létezik..

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valójában így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz…nem…épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el…a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá…

másnaposan az embernek két feje van, és a nagyobbik van belül :D

Azért mert erősnek tűnik, az nem jelenti azt, hogy nem aludt el soha sírva.

Pókháló

FONTOS!!

2010. május 31., hétfő

Prológus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók